Könyvem elméleti részében számos egyházi forrás alapján próbáltam felvázolni az egyház szerepvállalását a szociális szférában, ezen belül is az árvaellátásban. Az empirikus részben els¿ként a Jézus Isteni Szívér¿l Nevezett Kármelita N¿vérek Kongregációjának alapításáról és az Alapítóanya tevékenységér¿l írtam a rendelkezésemre álló dokumentumok alapján. Interjús kutatásomban az akkor Gyenesdiáson él¿ Közösség tevékenységét vizsgáltam. Hét félig strukturált kb. másfél órás interjút készítettem a Közösség tagjaival, akik visszaemlékeztek a több mint fél évszázados tevékenységükre illetve saját életútjukra. Meglep¿ volt számomra, hogy a szétszóratás idején is meg tudták ¿rizni hivatásukat, hasznos tevékenységeket végeztek, és ki tudtak tartani a hitben. Sajnos az újraindulással az árvaellátást végz¿ házakat nem kapták vissza és tevékenységük jellege megváltozott, valamint a n¿vérek megjegyezték, hogy a szerzetesi utánpótlás sem eléggé biztosított.